Életmód / Lélek / 4. november 2015

Tényleg minden okkal történik?

Ki határozza meg sorsunkat? Minden az irányításunk alatt állna, vagy a véletlenek sorozata építné fel életünket? Folyton azon filozofálunk, agyalunk, hogy ez miért történt, mi lett volna ha? Ha ekkor ott lettem volna, nem történt volna ez stb. Tényleg minden okkal történik, vagy ezzel csupán elveszett lelkünket nyugtatjuk?

Talán nem is vagyunk olyan elveszettek, mint amilyennek sokszor beállítjuk magunkat, csak egyszerűen megerősítésre vágyunk, másoktól és önmagunktól. Másoktól kapnánk meg a hőn áhíttott pozitív visszajelzést? A férfiak gyakran jegyzik meg, hogy a nők és a gondolkodás két különböző dolog, és ha egy nő elkezd gondokodni, abból jó nem fog kisülni. Valljuk meg, van benne valami. Ameddig a nő csak érez, és nem gondol a következményekre, gyengén odaadja magát, hagyja, hogy elbővöljék, szavakkal, apró jelzésekkel, az esetek többségében földrengésre lehet számítani. Minden, amit elhittünk, apró darabokra hull és úgy érezzük, hogy ezek soha többé nem fognak visszaállni a helyükre.

Miért kerülünk mindig ugyanabba a szituációba, ördögi körbe? Hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni, vagy egyszerűen csak elgyengülünk? Még a legerősebb nőt is le lehet venni a lábáról, ez a férfiak számára csak még nagyobb kihívás, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nehezebben szerzett zsákmányt jobban fogják értékelni. Egyszerűen semmi logika nincs ebben a kutya-macska játékban. Lehet másabb lenne a helyzet, ha a játékszabályok nyíltak, tisztázottak és mindkét fél számára kielégítőek lennének. Vagy ez már unalmas lenne? Egy idő után biztos.

Hiába keressük a logikát, észérveket, és próbáljuk megérteni, hogy mi miért történt úgy ahogy, nem fogunk rájönni. Eljön a pillanat, amikor össze kell szedni apró törmelékeinket, elegánsan fel kell állunk, letörölnünk hiábavaló könnyeinket és megfogadnunk, hogy soha többet nem leszünk kötélen rángatott naív szereplői egy szerepére nem méltó játékvezető irányításának. Tudomásul vesszük, hogy minden tapasztalat arra hivatott, hogy általuk többé váljunk és tanuljunk belőlük.

Vissza nézni nem érdemes, mert méltatlan lenne minden tekintetben. Kapaszkodjunk a jövőnkbe és ne hagjyuk, hogy bármilyen jelentéktelen intermezzo lesöpörjön megírt utunkról.

 

A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.

Szepes Mária

 

M.

 






Előző bejegyzés
Kiszakadva a valóságból
Következő bejegyzés
KRK-egy közeli sziget