Életmód / Lélek / 12. szeptember 2015

Taktika vs. sodródás az árral

Újra és újra ugyanabban a reménytelenül hánykolódó ördögi körben vagyunk, kiszemeltünket nem érdekeljük. Taktika vs. sodródás az árral. Melyik a befutó? Te milyen vagy? Legyünk elérhetetlenek, ne stresszeljük túl a dolgokat és ne fussunk olyan után, aki levegőnek néz? Bár ilyen egyszerű lenne.

Alábecsülnénk önmagunkat, nem merünk kezdeményezni,  vagy egy igazi puhány alakkal van dolgunk és elvakít a rózsaszín köd? Miért van az hogy más embereknek remek tanácsokat tudunk adni, a saját életünket azonban sehogy sem tudjuk kordában tartani? Mitől egyszerűbb másoknak osztani az észt, mint magunknak? Talán azért, mert nincs kockázat, nem kell felelősséget vállalnunk az érzéseinkért, tetteinkért, azt ráhagyjuk arra a közeli barátra, akinek a helyzetébe remekül bele tudjuk magunkat élni és együtt tudunk vele érezni.

Vajon lépten-nyomon a kudarc élményét kerüljük? De mi értelme? Utána csak bánjuk, hogy milyen idiótaként viselkedtünk és nem mertük felvállalni valódi énünket, érzéseinket, gondolatainkat.

Szerintem ez részben választás kérdése. Az egyik úton éljük a szégyenlős, megközelíthetetlen jégkirálynőt, aki nem kockáztat, nem mutat ki érzéseket, csak apró tüskéket mélyeszt a férfiba humoros köntösben tálalva. A magabiztos álca mögött pedig egy gyenge, gyáva pöttöm Panna bújik meg, akinek az a végzete, hogy vár. Vár a kezdeményezésre, egy jelre, egy belső hangra, egy aprócska gesztusra, s vár a Férfira, de soha nem vall színt, csak ha már egészen biztos talajon áll és jeggyűrűt visel.

S a másik véglet? Az előző típus által részben irigyelt, részben elítélenő magatartás, mely egy valamirevaló lehetőséget sem szalasztana el az életében. Hagyja magát sodródni, utat enged az impulzusoknak, nem vár, hanem a dolgok elébe megy. Ő egy hatalmas ellentmondás, aki önvédelemből saját magát hozza kellemetlen, reménytelen szituációkba, csak, hogy később ne tudja magát okolni az adott lehetőség elszalasztása miatt.

A legésszerűbb talán, ha  megtaláljuk az arany középutat, küldözgetünk apró jeleket, de ugyanakkor elérhetetlennek mutatkozunk. Bár sok férfi álma, hogy a nők abbahagyják a folytonos taktikázást, mégis tiszta sor, hogy jobban buknak a nehezebben megközelíthető nőkre.






Előző bejegyzés
Az elégedettség nyomában
Következő bejegyzés
Férfigyurma női kézzel