Életképek / 21. június 2015

Lebegő légbuborék

Nálunk hatalmasabb erők munkálkodnak felettünk, s mi csupán passzív bábfigurái vagyunk a Föld elemeinek. Hogy milyen ez a passzív állapot leírható, de hogy mi jelenti ennek a végét és az új állapot mennyire lesz tartós nehéz megmondani.

Hatalmába kerít, fojtogat és nem enged el. Tehetetlen, tartós állapot, mely fogva tart és szorít. Nincs szabadulás. A kezeket lánckarika díszíti, melynek ezüstös csillogása elvakít. Nem észlelem a külvilágot, nem hallom a hangokat, a nevetést, az autók dudálását, az emberek párbeszédeit a villamoson.

Magába szippantott ez a rejtélyes légbuborék, melyben olyan erős a nyomás, hogy csak erős húzóerő tudna kiszippantani belőle, melyet ha szellő érint, alázatosan libben egyet, s folytatja a szelek útját. Ha csónak lenne, a víz ereje irányítaná, melyet a hullámok lökdösnének, de soha fel nem borítanának. A tűz képében csupán pislákoló gyertyafény képét kelteném, melyet kioltani nem lehetne.  A földön megint másképpen zajlana de mégis hasonló erőviszonyok között.  Kívül gyenge, belül erős, vagy éppen fordítva.

A világ zajai most távol vannak. Elfelejtek szétnézni az átjárón, köszönni az ismerőseinknek, válaszolni a levelekre. Elfelejtek létezni. Eltűnök. Elbújok mint a kisgyermek, aki azt hiszi, hogy ha behunyja a szemét, senkit sem látja őt. Nem látom a tükörképemet, vagy csak nem akarom tudomásul venni. Farkaszemet nézek valakivel, de a félhomályban nem látom tisztán, hogy kivel állok szemben.

Majd hirtelen mindenre fény derül, a buborék hatalmas erővel kidurran, a világ zajai és eseményei ismét helyet kapnak az életemben, s megérkezem valahova, ahova mindig is vágytam..

M.






Előző bejegyzés
Várak felfedezése-Rötteln
Következő bejegyzés
Fuss, hogy szabad, könnyű és boldog légy!