Életképek / 22. augusztus 2015

Az elégedettség nyomában

A szürke hétköznapok árnyékában téblábolva és a boldogság, elégedettség illózióját kergetve éljük mindennapjainkat, pedig csak is rajtunk múlik, mit hozunk ki ebből az egészből, melyet bátorkodom életnek nevezni.

Elégedettség. Olyan ritka. Soha senkitől nem hallom. Megszűnt volna létezni?

Arra a kérdésre, hogy vagy, a legtöbbször csak azt kapod válaszul, hogy megvagyok, vagy elvagyok. Aki azt mondja, hogy jól van, az hazudik, és/vagy ezzel tereli a témát.

Miért nem tudunk örülni, értékelni, hálásak lenni? Soha semmi sem elég?  Mi váltja ki az emberekből ezt a reményvesztett állapotot? Mi tudná ebből kirángatni őket? Nem tudom. Az életünk oly kis hányadában vagyunk úgy igazán kiegyensúlyozottak és sugárzóak. A szerepek, amiket játszunk, a felszínesség vagy a szürke hétköznapok teszik ezt velünk?

Miért ne lehetne a lelkünkben minden nap hétvége, s lehetnénk mindig olyan vidámak, mint pénteken, amikor a hétvégét várjuk.  Miért ne várhatnánk a hétfő eljövetelét, a hét kezdetét és miért ne tekinthetnénk reményekkel és új lehetőségekkel a hét vagy a hónap kezdetébe?

Öreg vagyok én már ehhez, kiöregedtem – hagngzik a válasz már a huszon-, harmincévesek szájából is. Akkor mit várunk az idősebbektől?  Mitől ilyen megfáradt már ez a korosztály is? Miért hagytuk, hogy beleássa magát megfásultság a mindennapjainkba?

Az elégedettség titka: nem sajnálni, ami nincs. Értékelni, ami van.

Lin Jü-tang

Természesetesen nem arra szeretnék kilyukadni, hogy hedonista módon kellene élveznünk az életünket, teljes kontroll nélkül, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokan még egy kis időre sem tudunk lazítani, amit mindenképp bele kellene iktatni a hétköznapjainkba is. Jutalmazzuk meg magunkat egy pohár borral, egy jó könyvvel, egy sétával a naplementekor. Töltsünk sok időt olyan emberekkel, akik feltöltenek, ne pazaroljuk időnket a kiüresedett felszínes kapcsolatainkra. Ugyanakkor fontos, hogy lelki egyensúlyunkat ne másoktól tegyük függővé, hanem önmagunkban leljünk rá a harmóniára.

M.






Előző bejegyzés
Mi az a gimnasztráda?
Következő bejegyzés
Taktika vs. sodródás az árral