Életmód / Lélek / 26. november 2016

Elárultam önmagamat

Hűségesnek lenni önmagunkhoz-halva született gondolat, hiszen olyan könnyen meg tudunk feledkezni  igazi értékeinkről. Eláruljuk gondolatainkat, terveinket, lelkünket és ezáltal önmagunkat. Miért ennyire nehéz hűnek lenni önmagunkhoz?

Hamis álarcok mögé bújunk és hagyjuk, hogy az egykori célok, tervek elhomályosuljanak. Köd borítja a lelkünket. Hagyjuk, hogy létünk üressé és jelentéktelenné váljék. És vajon miért nem hallgatunk soha arra a bizonyos belső hangra? Miért hagyjuk, hogy mások véleménye, az elvárások, a megkötözöttségeik eltántorítsanak az útról?

Milyen gyakran hangoztatjuk múltunk terveit és mozzanatait. Ártalmatlannak tűnő megjegyzések ezek, melyek csak sejtetik a külvilág irányába, hogy azóta már megváltozott valami. Csak szerény feltételezéssel, óvatos kérdésekkel puhatolóznak, próbálják felnyitni a szemünket és rávilágítani arra, hogy valami megváltozott bennünk. Ekkor talán eljutunk a döbbenetes felismerésre, hogy elárultuk az értékeinket.  „Elárultam önmagamat” visszhangja beleássa magát az elménk legmélyébe, és nem hagy minket nyugodni.

A döbbenet és az okok fürkészése után elindulhatunk az apró lépcsőkön felfelé, és megkereshetjük az elveszett útvonalat önmagunkhoz, feltéve ha készen állunk rá.

Amennyiben készen állunk rá, próbáljunk meg egyediségünkhöz és sajátosságunk fontosságához visszakerülni. Ahogyan Valerio Albisetti, Az élet mint a bennünk rejlő boldogság útja című könyvében írja, csak úgy teljesíthetjük feladatainkat, ha a lelkünk mélyére vezető úton haladunk. Ezáltal megváltoztathatjuk a világot is, amelyben élünk és minden értelmet nyerhet általa.

Az élet értelme magában az útban, az utazásban, vagyis az élet megélésében rejlik.

Valerio Albisetti

Ne féljünk a bizonytalanságtól, az újdonságtól, a csalódásoktól. Éljük meg életünk lépcsőit sajátos, önmagunkhoz hű módon. Ennek mikéntje a mi kezünkben van, a hatalmat senki másra nem ruházhatjuk át. Kizárólag saját lelkünk hangjai adhatják az irányvonalat. Minden történésnek megvan a számunkra létfontosságú üzenete. Utunk keresésében haladnunk kell. Meg kell tanulnunk kérdéseket feltenni, a kísértések és próbatételek után értelemmel kell felruháznunk mindazt, amivel az utunkon találkoztunk.

M.






Előző bejegyzés
Alpesi életérzés
Következő bejegyzés
A barátság 9 alapszabálya