Berci kismackó szülinapja

Egy szép tavaszi napon Berci kismackó 5 éves lett. Berciéknél az a szokás járja, hogy a szülinapos a reggeli mellé meglepetést kap, így köszöntik az ünnepeltet. Amint felkelt a szülinapos sietett a konyhába,hogy felbontsa az ajándékát. Mihelyst odaért, észrevette, hogy az asztalon semmilyen ajándék nem várja, és még reggelije sem állt készen.

– Anya, anya! Itthon vagytok?- Miután nem érkezett válasz, az apját, majd a testvéreit szólongatta, de senki nem válaszolt.

Berci elszomorodott és kiment az udvarra, hogy megnézze, hátha ott találja a többieket, de sajnos kint sem találta őket. Ekkor ismét útnak eredt, hogy megkeresse a bölcs öreget. Nem törődött azzal, hogy milyen hosszú utat kell megtennie ahhoz. A céltalan bolyongása egy folyóparton ért véget, ahol még soha nem járt. Csak állt némán a folyóparton és csak csodálta ezt a gyönyörű, ismeretlen tájat, a színes viragokkal és élénkzöld fákkal. Amint a folyóra tévedt a tekintete meglátott egy kék csónakot, azon nyomban elkötötte és pillanatokon belül belehuppant. Élvezte a nagy sebességet és csodálta a tájat. A csónakja csak úgy suhant a víz felszínén.

Egyszer csak megpillantotta az öreg, roskadozó kunyhót a távolban, a csónakot azonban nem tudta megállítani, az sebesen úszott tovább. Már ekkor elkezdett olyan hangosan az öregapó után kiabálni, amilyen hangosan csak tudott.

– Segítség, segítség, kérem segítsen öregapó!

Válasz azonban nem érkezett senkitől. Berci nagyon megijedt.

– Segítség, segítség, itt vagyok a csónakban. Nem tudok megállni!Hahó! Öregapó.

Ekkor a bácsi meghallotta a segélykiálltást, és sietett, hogy elérje Berci csónakját. Előkészítette a kapmós botját, belerakta a csónakba, hogy azzal húzza fel magát a mély vízből. Ekkor a sodrás egyre erőebb lett és közben hatalmas vizi robajra lettek figyelmesek. A sodrás olyan erős volt, hogy az öregember hiába evezett karjával, vagy  a botjával.

– Ó ne, hamarosan elérjük a vízesést!! Ki fog most rajtunk segíteni.

– Segítség, segítség- ordította Berci egyre kétségbeesettebben.

–  Hiába kiáltasz gyermekem, senki nem hall minket, egyes egyedül lakom ezen a környéken. Hova szerettél volna menni? –kérdezte az apóka.

– Hát hozzád öregapó. Tudod megint elszomordtam és gondoltam eljövök hozzád, hátha megint felvidítasz, mint a múltkor. Tudod, ma van a szülinapom, és mindenki megfeledkezett róla.- mesélte búsan Berci.

– De hát az meg hogy lehet?

– Nem tudom, eddig mindig pompás reggeli várt a szülinapi meglepetésemmel a konyhaasztalon. Ma viszont, nemhogy ez nem várt, de senki sem volt otthon. Nagyon elszomorodtam. Ekkor egyszeriben elcsuklott Berci hangja, tudták, hogy elérték a vízesést és már nincs kiút. Hatalmas sebességgel zuhantak, míg nem hatalmas huppanással ismét a folyóban landoltak. Néma csendben, rémülten haladtak tovább. Mindketten nagyon megijedtek, alig kaptak levegőt, de örültek, hogy megúszták ép bőrrel a zuhanást. Fogalmuk sem volt, hogy merre fognak kikötni. A folyó olyan sebes volt, hogy hiábavaló lett volna minden próbálkozás.

A hosszú órás sodródás után egyszer csak egy lépcsőnek ütköztek. A csónakot kikötötte egy lathatalan gép.

– Gyere gyermekem, azt hiszem itt véget ért az utunk. Megérkeztünk.

– Na de hova? Hol vagyunk?- kérdezte Berci kíváncsian.

– Üdvözöllek a birodalmamban, gyertek csak!- szólt egy egyre közeledő hang.

-Engedjétek meg, hogy bemutatkozzakam. Lázár király vagyok. Ti pedig?

Ekkor egy hatalmas, vékony bajszú, 50 év körüli göndör hajú, apró koronát viselő király áltt előttük.

– Jómagam László apó, ő pedig itt mellettem Berci. – válaszolt az idős ember meghajolva, alázattal.

– Csodálatos, csodálatos, olyan rég nem volt már vendégem.

-Kérlek kövessetek!

– Kérem, Uram, királyom, megengedne előbb egy kérdést? Igazán nem szeretnék udvariatlan lenni, de nagyon szeretném megtudni, hogy hogyan juthatnánk a vízesés túloldalára, ugyan is ezt a kisgyermeket biztosan hiányolja a családja.

– Nagyon nehéz innen visszajutni, de az egyik szolgálóm ismer egy titkos alagutat, melyen biztosan visszajutnak. Gyanítom, nagyon kimerültetek, megvendégellek titeket, szépen megpihentek, majd gondoskodom róla, hogy hazajussatok.

– Úgy félek Laci bácsi! Hova visz minket? Haza akarok menni!- siránkozott Berci.

– Nyugodj meg, minden rendben lesz, meglásd hamarosan hazajutsz.

Időközben egy hatalmas terembe érkeztek, mely olyan gyönyörű volt, hogy szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól.

-Lefogadom, hogy nagyon éhesek vagytok, már is csináltatok nektek ennivalót. Olga, legyen szives készítsen valami finomat a vendégeknek!

– Máris Uram.- hangzott a válasz az idős gömbölyded asszony szájából.

– Kérem foglaljanak helyet, míg elkészül a mennyei étek, tudják Olga remekül főz.

– Köszönjük szépen Uram, nagyon kedves Öntől- fűzte hozzá az öregapó.

Rövidesen hozzá láttak a mennyei lakomához, mely közben a király olyan fergeteges vicceket mesélt, hogy Berci és az öregapó alig tudták abba hagyni a nevetést.

–  Nagyon örülök, hogy megsimerhettem magukat és remélem még eljönnek hozzám.

–  Én is örülök- felelte Berci vidáman. Most már sokkal jobb a kedvem.

A végén udvariasan megköszönték a vendéglátást, majd a királyi szolgával egy nagyobb csónakon útnak indultak hazafelé. A szolga és öregapó hazakísérték Bercit, ahol az egész család szomorkodott, mert senki nem tudta hol lehet a legkisebb Mackó.

– Megjöttem, szervusztok.

– Oh, hála az Égnek sóhajtoztak mindannyian. Merre jártál? Miért tűntél el egy szó nélkül?- hangzott egyik kérdés a másik után.

– Elfelejtettétek a szülinapomat és emiatt nagyon elszmorodtam.

– Dehogy felejtettük picinyem, hiszen éppen emiatt mentünk el reggel. Elhoztuk az ajándékodat a boltból.

– Komolyan?- kérdezte felcsillanó szemmel Berci.

– Igen, felelte mackómama. –Hozd be drágám kérlek.

Ekkor behozta mackópapa, a vadonatúj kék, lámpás biciklit és egyszerre mindenki rázendített; Boldog szülinapot… Ezután Berci nagyon megörült,szerette volna azonnal kipróbálni a vadinatúj biciklijét, de már sötét volt kint, így miután elmesélte, hogy merre járt és mennyi minden történt vele, nyugovóra tért az egész mackócsalád.

M.






Előző bejegyzés
Emlékeink útvesztőjében
Következő bejegyzés
Elzász- mesevilág, romantika, bor, mámor