Életképek / 1. október 2015

“Az ember célja a küzdés maga”

Mily könnyű álmokat szőni és tétlenül várni, pedig legtöbben ezt tesszük. Belénk lenne kódolva a tétlenség és a lustaság? A célok hiábavalók, ha elvésznek az éterben. Küzdeni, kitartani, harcolni, felállni és tovább lépni, ez az igazi többlet, mely létünknek értelmet ad.

A küzdeni akarás mindannyiunkban megvan, bár különböző mértékben és módon. Az élet egy küzdőtér, mely minden napra tartogat valami akadályt, a gyengék elesnek, a kitartóbbak tovább küzdenek. Az egyik kedvenc idézetem, és mottóm, Madách Imre Az ember tragédája c. könyvéből, „Az ember célja a küzdés maga“- mely úgy gondolom, hogy meghatároz és jellemez minket, valamint további harcra bír.

Miért, vagy mi ellen küzdünk? Elég banális dolgokat tudnék itt is felsorolni és eléggé leegyszerűsített verziója lenne az életünk valódi lényegének, de talán van benne némi igazság. Talán a szeretteinkért, és azok szeretetéért, az elismerésért, a boldogságunkért, az előbbrejutásunkért, a jövőnkért, önmagunkért?

Minden napfelkelte egy új csatamező, mely mindig új fegyvereket és harcformákat tartogat, legyen szó szárazföldi, vagy légi csatáról. Még, ha két lábbal is állunk a földön és azt hisszük, hogy a szilárd talaj biztonsága átölel, állhatják utunkat csapdákkal tűzdelt aprócska aknamezők. Főleg rajtunk áll, hogy bátor katonaként tartjuk-e a haditervet és felvesszük-e a harcot az élet ránk szabott támadásaival. A légi csatában nincsenek elhatárolt célok, melyért küzdeni kellene, ott csupán a józan ész megőrzése a cél. Itt nem valamiért, hanem valami ellen vívunk harcot, mely legalább annyira próbára tesz, mint szárazföldi csata.

De hogyan küzdjünk tovább törött lábbal, sebes karral és vérző szívvel? Fogalmam sincs, de muszáj megráznunk magunkat és folytatni az utunkat. Néha túl kell lépnünk önmagunkon és hinnünk kell a továbbjutásban.

M.






Előző bejegyzés
Segítség, a párom nem akar gyereket
Következő bejegyzés
Katalónia és a "vad part"