Életképek / 26. április 2016

A változás művészete

Változni és önmagunkhoz hűnek maradni. Azonosulni az életünk dinamikájával, ugyanakkor ésszerű lépéseket tenni. Fejlődni, vagy egy helyben állni. Paradoxon a köbön.

Néhány hónappal ezelőttig nem értettem, hogy miért mondta mindig a nagymamám, hogy az emberek koruktól függetlenül mindig változnak. Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy egy felnőtt személyiség, aki valamilyen szellemiségben leélt akárhány évtizedet, hogyan változhat meg.

Mi hozza az életünkbe a változást? Mi által változunk? Az okokat néha hiába kutatjuk, nem találjuk.

De miért van ez így? A változás bennünk van, mi magunk vagyunk a változás. Ez nem zárja ki azt, hogy külső tényezők hatnak a változásunkra, melyet én inkább fejlődésnek neveznék, mivel általában pozitív irányú törekvésről van szó. Mint sok más dolognál, itt is az első lépcső a felismerés. Észrevenni azt, ami a környezetünknek talán már réges rég egyértelmű volt, mi viszont nem tudtunk, vagy nem akartunk tudomást  szerezni róla.

Számtalan példát látok arra a környezetemben, ahogy sokan elégedetlenül csücsülnek a kényelem párnáján,  és egyszerűen nem jutnak ki önmaguk körforgásából. Aztán egyszer csak egy égi jelhez hasonlítják a felvilágosodásukat és egyik napról a másikra fenekestől felrogatják az életüket. Tisztában vannak azzal, hogy a változás feldolgozása nem lesz egyszerű, de megteszik. Hatalmas ámulattal figyelem őket, és felnézek rájuk, hiszen irigylésre méltó bátorságuk nem mindenkinek szerepel az eszköztárában.

Elhatározás kérdése lenne az egész? Hosszú út vezet idáig, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Minden ember vívódik, mérlegeli a lehetőségeit, és csak utána hoz döntést. Hogy félnek-e? Biztosan, sőt rettegnek attól, hogy vajon rossz döntést hoztak-e, de utólag egy kis idő elteltével, amikor az eseményeket kellő távolságból tudják szemlélni, hálásak azért, hogy nem csapták be továbbra is önmagukat.

Radikális változások eléréséhez egy teljes ketrecet kell elpusztítanod. De előbb be kell zárnod magad abba a ketrecbe. Meg kell csinálnod a piszkos munkát. És ez egy kis fájdalommal jár. De ez az ár. A tanulás fájdalmas. Ezért hívjuk tanulásnak. Nem egymás halálra untatásának.

Czeglédi Csaba

Tudomásul kell vennünk, hogy az életünk rengeteg új kauput nyit meg előttünk, melyeket valószinűleg minden életszakaszban másképp kezelünk. Ha nem azonosolunk az életünk dinamikájával bent rekedünk egy alagútban, és a bezárt kapu mögött kuksolva azon töprengünk, hogy mi lett volna ha.

Időbe telik, míg azonosulunk  a megváltozott önmagunkkal. El kell fogadnunk, hogy minden életszakaszunkban más más helyzettel kell azonosulnunk, mely legtöbbször csak a változás elfogadásával és életbe lépésével összhangban működik.

 

M.

 






Előző bejegyzés
Nugát, dió és mazsola királyi hármas
Következő bejegyzés
Az önmegvalósítás dimenziója I.rész