Életmód / Lélek / 8. szeptember 2017

A perfekcionizmus hálójában

Mindig a legjobbat akarjuk. Mindenből. Nem érjük be holmi utánzatokkal, kompromisszumokkal, folyton jobb és újabb kell mindenből. Az ambíció erőt ad, hajt és ez így van jól, míg egészséges szintű. Viszont ha a teljesítményorientáltság és perfekcionizmus befészkeli magát a munkánkba, a magánéletünkbe és a lelkünkbe, nem biztos, hogy jó irányba haladunk.

Önmagunkkal szemben állított elvárásaink mércéje különböző, mégis legtöbben változatos párkapcsolatot, jó egészséget, okos gyermekeket, jól fizető állást szeretnének. A saját perfekcionizmusunk tény és való, határtalan tud lenni. De hogyan tudjuk lejjebb adni az önmagunk által állított mércét, anélkül, hogy az életünk minősége ne essen vissza?

A tökéletességre való törekvés nem más, mint a félelem drága, magas színvonalú verziója. A maximalizmus valójában nem más, mint a félelem puccos cipőben és hermelinbundában (…), igyekszik elegánsnak tűnni, holott valójában halálosan retteg. Mert a csillogó máz alatt a perfekcionizmus nem több a mély, egzisztenciális félelemnél, amely újra meg újra azt sulykolja belénk, hogy “nem vagyok elég jó, és sosem leszek elég jó”.
Elizabeth M. Gilbert

Mit tehetünk ellene?

  1. Azon gondolkodtunk esetleg, hogy egy korábban felállított elvárás, vagy terv talán már egyáltalán nem illik hozzánk? Elképzelhető, hogy egyáltalán nem reálisak már ezek az elvárások, vagy talán már nem időszerűek.
  2. Fogadjuk nyugodtan a körülmények adta változásokat, melyek nem a terveink szerint haladnak. Elégedjünk meg az átlagossággal, vegyünk vissza a tempónkból. Sokan erejükön felül törekednek minél jobb eredményeket elérni, akik számos statisztika szerint boldogtalanabbak, mint azok, akik kevésbé „törekvőek“.
  3. Carpe diem. Gyakran elfelejtük a jelent élvezni. Mivel a túlhajtott életünkben is igényeljük az élményeket, a múltunk eseményeiből csemegézünk, mert a jelen tempójában nem sok kikapcsolódásra jut idő, ami elég elszomorító. Szerezzünk friss élményeket és próbáljuk ignorálni a teendőket.
  4. Mások vélt elvárásainak úgy sem lehet mindig eleget tenni. A saját perfekcionizmusunknak pedig még kevésbé, így jobb, ha szépen lassan megfeledkezünk róluk. 🙂

 

M. 






Előző bejegyzés
Comói-tó gyöngyei
Következő bejegyzés
Hogyan imponáljunk Neked?