Életmód / Lélek / 10. június 2017

A félelem hálójában

Félelem. Tele vagyunk félelemmel, melyről nem szívesen beszélünk. Ha szóba kerül, nem szentelünk neki sok figyelmet, hiszen teljesen természetesnek tűnik, hogy mindkét felet alapvetően meghatározza az. Félünk mások véleményétől, a visszautasítástól, a döntéseinktől, a kudarctól. Mindentől tartunk, ami valamilyen, számunkra negatív érzéssel, vagy töltettel függ össze.

A félelemmel mi magunk adunk az életünkbe behatolni kész negatívumok kezébe útlevelet és tartózkodási engedélyt. A szeretet tere ezeket hatálytalanítja. A félelem magához vonzza a negatív erőket. A szeretet pedig lehetetlenné teszi a megnyilvánulásukat.
Ara Rauch

A legsúlyosabb és talán a legfeleslegesebb  félelmet, mások véleménye váltja ki belőlünk, mely a modern társadalmat már egyáltalán nem kellene, hogy meghatározza, mégis még ma is fölényes hatalommal bír. Nem csupán a munkahelyünkön és a magánéletünkben szeretnénk folyton mindenkinek megfelelni, de még a szomszédunk, távolabbi ismerőseink véleményére is adunk.

Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha felszabadítanánk magunkat a folytonos szorongás alól és arra összpontosítanánk, hogy önmagunkkal összhangban legyünk. Ahelyett, hogy temérdek energiát áldozunk a megfelelésnek és hagyjuk, hogy az állandó szorongás eluralkodjon rajtunk, keressük meg az utat ahhoz, hogy önmagunkkal elégedettek legyünk.

Húzzunk egy vastag vonalat és próbáljunk a saját elveink, kedvünk és érzéseink alapján élni. Ehhez természetesen sok esetben fel kell fedni önmagunkat, mely által sebezhetővé válunk, de mégis sokkal biztosabb talajon fogunk állni. A bizonytalanság rengeteg felesleges energiát és időt őröl fel. Ha ezeket inkább önmagunk elfogadásába és fejlesztésébe fektetjük talán nem csak egy-két kisebb csalódást spórolunk meg és mivel sajnos a félelem okozta lelki és testi betegségek is nagy arányban szaporodnak, így talán még súlyosabb következményeket is elkerülhetünk.

A folytonos megfelelési kényszer helyett válasszuk inkább az egyén szabadságát! A belénk rögződött mérce és felesleges elvárások teljesítése nem fog minket egy cseppet sem előrébb vinni, csupán egy folytogató és ezáltal kibírhatatlan ördögi kört fog eredményezni, melyet az alábbi John Maxwell idézet kiválóan megtestesít.

A félelem tétlenséget szül,
a tétlenség tapasztalatlanságot,
a tapasztalatlanság tudatlanságot,
és a tudatlanság félelmet.
John C. Maxwell

 

 






Előző bejegyzés
Epres rebarbarás tavaszi csoda
Következő bejegyzés
Egyedüllét vagy magány?